ESU 31750A V200 a Deutsche Bundesbahn (DB) mozdonyarca volt az 1950-es években. Egyetlen másik dízelmozdony sem alakította annyira a fiatal DB arculatát, mint a hosszú mozdony, amelynek jellegzetes alumínium díszítőcsíkjai az elején stilizált 'V' betűvé keskenyedtek. Az 1956-tól gyártott sorozatú mozdonyokban a Daimler-Benz (MB 820 Bb), az MAN (12 V 18/21) vagy a Maybach (MD 650) 1100 LE-s (1500 ford./perc) 12 hengeres motorjait alkalmazták. A vonat fűtésére egy hagenuki gőzkazánt használtak, amely tíz-tizenkét kocsis gyorsvonatot tudott felfűteni. Különlegesség volt, hogy az összes V200.0-t többszörös vezérléssel szerelték fel, ami lehetővé tette a kettős vontatást és a toló-húzó vonat működését. A Krauss-Maffei-vel (V200 001-005, V200 026-086) és a MaK-val (V200 006-025) csak két gyártó szállította a 86 mozdonyt a DB-hez. A MaK mozdonyok eleje jelentősen eltért a Krauss Maffei mozdonyokétól a 'V' laposabb változatával. A Bahnbetriebswerke (Bw) Frankfurt-Griesheim (15 darab), Hamburg-Altona (19), Hamm P (32) és Villingen / Fekete-erdő (20) kapott kezdeti kiosztást sorozatmozdonyokból. A V200 056-086 gyári modelljei egyszerű DB logókat kapott az oldalakon a szemet gyönyörködtető Deutsche Bundesbahn felirat helyett. Az 1970-es évek elejétől az alumínium díszléceket eltávolították, és a mozdonyok dekoratív vonalat kaptak a piros és szürke szakaszok elválasztására. Három V200-ast festettek az óceánkék és az elefántcsont akkori modern árnyalataira az 1970-es években. Az elülső oldalak jellegzetes ťVŤ betűje elmaradt. Miután a DB már 1978-ban leparkolta a 220-ast, külföldi vasutaknak kínálta eladásra a mozdonyokat, amelyek egy része alig 20 éves volt. Összesen 30 mozdony talált vevőre Olaszországban, Franciaországban (Algéria) és Spanyolországban.
