TRIX 25241EST Class 13 (241 A) gőzmozdony A húszas évek elején a francia East Railroadnak (EST) sürgősen hajtóerőre volt szüksége nehéz gyorsvonatainak vontatásához a Párizs Belfort Bázel vonalon. Az új mozdony a tervek szerint egy 700 tonnás szerelvényt 115 km/h állandó sebességgel, sík vágányon 120 km/h/75 mph maximális sebességgel vontatna, ami 2720 lóerős folyamatos teljesítményt igényelt. Még ambiciózusabb volt az a követelmény, hogy 800 tonnát húzzanak 80 km/h/50 mph sebességgel 0,5%-os lejtőn. Körülbelül 3540 lóerőre volt szükség ehhez ez a gőzmozdonyok elképesztő teljesítménye! A Fives-Lille által 1926. január 17-én 41.001-es számmal szállított prototípus volt az első alkalom, hogy Európában bemutatták a 'Mountain' 4-8-2 kerékelrendezést. A francia gyakorlatnak megfelelően négyhengeres összetett mozdonynak tervezték de Glehn/du Bousquet elveket alkalmazva, külön állítható Heusinger szelephajtóművel a nagy és alacsony nyomású futóműhöz. Kiterjedt tesztelés után 1930 és 1934 között további 89 darab készült, amelyek több részletben eltértek a prototípustól. Negyven darab 241 002-041 útszámú egységet szállítottak az EST-hez, 49 mozdony került az ÉTAT-hoz. A prototípus útszáma 241 001-re módosult. A 241 A osztályú mozdonyok egy Európában új típusú kazánnal rendelkeztek, amely amerikai tervezésen alapult nagy égéstérrel, valamint Nicholson tervezésű hőszifonokkal. A kazán vízellátását egy kipufogó gőzbefecskendező és két élő gőzbefecskendező hajtotta végre. A belső hengerek (alacsony nyomású hengerek) az eltolt hajtókerék-készleten, a külső hengerek (nagynyomású hengerek) pedig a második hajtókerék-készleten dolgoztak. A tolószelep lehetővé tette, hogy a nagynyomású gőz elérje az alacsony nyomású hengereket indításkor, vagy amikor nagyobb teljesítményre volt szükség. Míg az EST a 'hegyeikkel' nehéz expresszvonatokat húzott a Párizs Belfort Mulhouse Bázel útvonalon, hogy a hegyekre hajló vagy napfényre kiéhezett nyaralókat Svájcba vagy Olaszországba szállítsa, az ÉTAT biztosította a kapcsolatot a Cherbourgban leszálló hajókkal. vagy Le Havre az USA-ból vagy Nagy-Britanniából. Az ÉTAT mégsem volt megelégedve hegyeikkel, hiszen az utóbbiak nagy tömege és a nagy fix tengelytáv láthatóan nagymértékben kopott a pályán. Ezért mind a 49 egységet eladták az EST-nek. 1938-as alapítása után az SNCF átvette mind a 90 mozdonyt, amelyek különböző ideiglenes számozási sémák után a 241 A 1-41 (eredeti sorrendben az EST mozdonyok) és a 241 A 42-90 (korábbi ÉTAT egységek egy mozdonyban) útszámot kapták. megváltozott sorrend). Az SNCF ezeket a mozdonyokat nyugdíjazásukig, 1960 és 1965 között főleg Párizs és Strasbourg, valamint Párizs és Bázel között használta. Két példa maradt fenn: a 241 A 1 számú út a Mulhouse Railroad Museumnál és a 241 A 65 számú út üzemképes Svájcban.
